I. Közép-Dunántúli Regionális Tájháztalálkozó

Egyéves csúszással rendezhették meg a Közép-dunántúli Regionális Tájháztalálkozót kedden a Laczkó Dezső Múzeumban
– Nekünk, veszprémieknek nagyon fontosak nemzeti hagyományaink, történelmi múltunk, az
elődeink által ránk hagyományozott szellemi, kulturális, néprajzi értékeink. A Tájházszövetség és a
Laczkó Dezső Múzeum társrendezésében létrejött Közép-dunántúli Regionális Tájháztalálkozó
kiváló alkalom arra, hogy felhívjuk a figyelmet néprajzi, népművészeti kincseink gazdagságára –
fogalmazott Brányi Mária alpolgármester a találkozón.
Mint mondta, már a rendezvény helyszíne is különleges a maga nevében: a múzeum
szomszédságában található az 1935-ben épült Bakonyi Ház, Magyarország első szabadtéri néprajzi
múzeumának egyike. A ház 2019-ben az év tájháza lett, melynek megpróbáltatásoktól sem mentes
története jól példázza, mennyire fontos számunkra a néprajz, a népművészeti hagyományok őrzése,
elődeink életének bemutatása, mindennapi használati tárgyaiknak megismertetése.
A boltíves tornácos ház Veszprém környéki kisnemesi falvak jellegzetes népi építészetét idézi, s a
magyar skanzen gondolat egyik csodálatos példája, de számos nagy érdeklődésre számot tartó
tájházra bukkanhatunk a város határain kívül is. Ezekre a tájházakra, a népi hagyományok, a népi
művészet bemutatására pedig Veszprém 2023-ban is nagy hangsúlyt kíván fektetni – ehhez, s a
város történelmi, kulturális arculatának alakításához is jó alapot nyújthat a találkozó. Péterváry-Szanyi Brigitta, a Laczkó Dezső Múzeum igazgatója szerint kettős öröm, hogy az
intézmény adhat helyet a találkozónak. „Fontos, hogy elindulhasson egy eszmecsere a kollégák
között a felmerülő problémák megvitatására, azok megoldására. Másrészt lehetőség nyílik arra is,
hogy az állományvédelem terén tanácsot adjanak egymásnak a szakemberek.”Dr. Bereczki Ibolya, a Tájházszövetség elnöke utóbbi kapcsán elmondta, bár az elmúlt években
folyamatosan dolgoztak az állományvédelmen, van még mit pótolni. „A 90-es éveket leginkább a
kevés energia jellemezte, azóta azonban igyekszünk ezen változtatni. Magyarországon ma több mint
500 tájház található, melyek a lokális és a nemzeti identitás fontos tényezői. Nem rezervátumokat
akarunk létrehozni, az épületek megőrzése, a bennük lezajló programok, a múzeumpedagógiai
foglalkozások, a restaurátorok munkája azt a célt szolgálja, hogy a települések lakói
megismerhessék múltjukat, gyökereiket, újra megélhessék örökségüket és továbbadhassák azt a
jövő nemzedékeinek. Többek között ezért is nagyon fontos az állomány védelme: ha a tárgyak jól
érzik magukat, az odalátogatók is jól fogják érezni magukat” – hangsúlyozta.
A szakemberek előtt álló kihívások egyike a fenntarthatóság is, noha ebben tulajdonképpen nem
kell messze menni: maga a paraszti kultúra a zöld gondolkodásról szólt, hiszen egy parasztházban
például nem létezett a szemét. Ugyanakkor érdemes odafigyelni arra, hogy a restaurálásnál minél
környezetkímélőbb módszereket alkalmazzunk, s a háztartásokban bevált zöldítési praktikákat is
nyugodtan bevihetjük a múzeumba.
A találkozón emellett szó volt a Bakonyi Ház történetéről és az ottani műtárgyvédelemről, a
múzeumpedagógia hasznosításáról, valamint a régió tájházainak együttműködési lehetőségeiről is.

(VEHIR.HU 2021. 08.31.)