Ismét búcsúzunk egy kedves alapító tagunktól, Wöller István malomkutatótól, aki nemrég köszöntöttünk 90. születésnapján.
2020. április 3-án reggel pihent meg a várpalotai kórházban.
Wöller Istvánt (Pista bácsit) a Jóisten értékmentésre és értékteremtésre hívta el, s ő követve szándékát a legnehezebb élethelyzetekben és történelmi korokben is betöltötte akaratát.
Gyermekfejjel kezdte írni az élete végéig vezetett „Naplófeljegyzéseit”, amelyben megörökítette mindazt, amit megfigyelt és fontosnak tartott, értékes korlenyomatot hagyva ezzel az utókor számára. Ezekből a naplójegyzetekből válogatva született meg a leventesorsról írt kötete (Tizenötévesen Németországban 2006.) és ebből táplálkozott a szülőfalu története iránti elkötelezettsége, amelynek összefoglalására is jutott idő és kitartás (Gétye község történetéből, 2013.). S miközben szorgalmasan írta naplóját, minden számára érdekes, begyűjthető tárgyat is összeszedett az alkatrészektől a ledobott lőszereken és pisztolyon át a malomszerkezetekig. Mindenből barkácsolt, épített vagy javított, nem véletlen, hogy a kovács szakvizsgától az energetikus és mérnökképző tanfolyamon át képezte magát és lett jó malomipari szakember és a malmok országos hírű szaktekintélye. Nincs Veszprém és Zala megyében olyan malom, amelyet Pista nem ismert és nem dokumentált volna.
Örömmel adta tovább ismereteit. Több ezer látogatóval ismertette meg Örvényesen a vízimalmok történetét és működését, s az utóbbi években nagy szeretettel vezete be a gyermekeket a malmok izgalmas világába. Könyvei és tanulmányai mind mind ezt a gazdag, szolgáló életutat dokumentálják. Tudjuk, hogy a Teremtő szándékát betöltve minden jó akarat és cselekedete beirattatott az Élet Könyvébe. Legyen örök békessége!
